Dojcslánd Blogger - blog németországi és németországba vágyó magyaroknak http://dojcsland.blogger.hu Blog németországi és Németországba vágyó magyaroknak hu Fogd a kartont és fuss avagy a költözködés kínjai http://dojcsland.blogger.hu/2014/03/23/fogd-a-kartont-es-fuss-avagy-a-koltozkodes-kinjai Kedves mindenki - aki olvassa soraimat!

Ma van a víz világnapja, úgyhogy ezért meghagytam belőle nektek a mai részemet, és inkább a fehér borra szavaztam a csajos trécselések mellé. Bizony kell is ez a kis szesz, mert ha az ember költözködik, az sok gonddal és felfordulással jár. Üres és teli kartonok és szemetes zsákok (a ruháknak...nem a szemetet halmozom fel nagy mennyiségben a kecóban) lepik el az autót, meg a lakást...meg az agyamat. Ilyenkor jön rá az ember lánya, hogy talán tényleg kevesebb ketyerét és cókmókot kellene megvenni. Szar ilyenkor mindent elcsomagolni...meg hurcikolni. Nade komolyra fordítva a szót...nem ez a legnagyobb probléma, amivel meg kell küzdenie az embernek, ha lakhelyet kell váltani.

Csomó teendő és szervezni való van, ami szűkre szabott időbeosztás mellett igazán megterhelő..és szem alatti koffer nővelő. Alapvetően amivel kezdődnie kell a történetnek az az, hogy felmondja az ember írásos formában a jelenlegi bérleményt. Küld vagy személyesen átad egy Kündigungot (felmondást) a főbérlőnek/tulajnak...mert ugye alap esetben nem úgy működik, hogy kedden benyögjük, hogy szerdán költözünk, hanem ugye be kell tartani a felmondási időt, hogy az általában megkövetelt kauciót (Kaution), amit leperkáltunk beköltözés előtt újra a mi zsebünkben tudhassuk. Ennek hosszúsága a szerződésben van rögzítve. Az enyémben ez három hónap. Annyira azért rugalmasak, hogy hamarabb leléphetek...és jöhet a helyemre más...de annyira azért nem (ill. nem hülyék), hogy a kauciót ettől függetlenül 3 hónapig visszatartják. Ezt általában azért -is- teszik, mert ez úgymond biztosíték rá, hogy ha esetleg kárt tettél a lakásban, vagy büdös nagy számlákat kreáltál, amit csak később számláznak ki a szolgáltatók, akkor van fedezete rá a kiadó félnek. Ez albérlő szemmel szívás, de ha mi adnánk ki a kis fészkünket, akkor természetesen magától értetődő dolog lenne.

Amire még érdemes ügyelni, hogy a különböző szolgáltatóknál mint pl. internet, vezetékes telefon is érdemes időben hivatalos (írásos) formában könnyes búcsút venni...mert ott is ugyanígy alakul a történet. Hűségidőt aláírtál? Akkor bizony csak nyomós indokkal bonthatod meg a szerződésed idő előtt....és akkor is 3 hónapos határidővel (legalábbis esetemben)....HA pl. ahová költözöl oda nem tudod magaddal vinni a cuccost. Én nem tudom, mert a tartomány legkisebb lélekszámú városában felejtős az 50 megás net. Lehet sajnálni...igen. :)

Aztán ami még kardinális kérdés...és ezt talán mondanom sem kellene...a szerződésben illetve annak mellékletében legyen rögzítve, hogy milyen állapotban vettük át a lakást, ill. kiköltözéskor milyen állapotban kell ott hagyni. Kell-e valamit magunknak esetleg utómunkálatként kihurcolkodásként elvégezni. Na én ezért pingálok majd épp jövőhét vasárnap. Lelkes jelentkezőket várok, akik unatkoznak akkor...és szeretnének nagyon festeni. Lehet segíteni :D

Na mi van még.  Ha sok a cucc, akkor kérjünk, keressünk, kutassunk jó vastag kartonokat, amik bírják a mázsázs könyveket, és étkészleteket...mert amúgy az obiban és hasonló bauhausokban 2-3 euro per DARAB! Ruháknak költséghatékony megoldásként a fasza kék szemetes zsákot ajánlom.

Ezen túl mi ami még fontos?! Szállítóeszköz. Na az autóbérlés nem olcsó móka. Nem állítom, hogy túl sok oldalt végignéztem volna...de 2-3 után felhagytam vele. 2-300 euro kauciót kell letenni az autókra. Km után fizet az ember...ill. adott időegység után. Minimum 50-100 euros játék. Én speciel ismerősökkel kooperálok, ahol kifizetem a benzint, meg lerovom hálám finom kaja/pia...és viszontszívességek formájában.

Aztán ugye általában nem a híd alá megyünk a meglévő helyünkről. Tehát előbb az egyik helyről kijelentkezünk...a másikon be...és ugye sanszos, hogy az új helyen is lesz majd kaució. Itt ha nem akarunk kiadni csillagászati összegeket..akkor megéri furmányosan elővezetni, hogy Kautionskasse jó lenne-e. Erről bővebben itt: http://www.kautionskasse.de/
Ha nem érthető, hogy mi is ez...várom a kérdést...és akkor tovább is van...mondjam még?!

]]>
Sun, 23 Mar 2014 23:49:55 +0100 40598_62099
Német nyelvtanulás egyedül, könyvekből...és a hozzá kapcsolódó kekec kommentár http://dojcsland.blogger.hu/2014/02/09/nemet-nyelvtanulas-egyedul-konyvekbol Halihó emberek!

Jelentem élek még...virulni nem virulok, de azért minden "grün". :)
Ahogy a statisztikákat elnézem -mert mint már néhányszor említettem ilyet is tudok... -
megállapítottam a következőket:
1. Mocskosszájúak vagytok! (ezt a konzekvenciát abból sikerült levonni, hogy a káromkodós bejegyzést majd 30 EZREN olvastátok el, míg az igeragozásra csak 18 ezreteknek volt motivációja)
2. Na jó... azért a nyelvleckéket is elolvastátok néhányan...úgyhogy azért érezzétek magatokat jól vállon veregetve, mert mindig dícséretes, ha az ember szeretne tanulni  ;) Úgy tűnik ti akartok.
3. Elég gyér a nyelvoktatás kis hazánkban (gondolom csak abból kiindulva, hogy ha blogoldalról kell tanulni németül, akkor az már valamit csak sejtet).

Nem a statisztikából, hanem a rabszolgámtól tudom azt is, hogy az internet habár álllllati sok felesleges infót tartalmaz...néha a nekünk szükségeset épp nem. Mondom  ezt arra alapozva, hogy szerettem volna némi időt spórolva valami jó kis táblázatot vagy ábrát nyomtatni a nebulóimnak...ééééés akkor sokkolódtam. Beírtam szépen, hogy "német igeidők"....és kitaláljátok mi volt az első találat, amit feldobott a google? Na próbáljátok ki! Az én májamat hízlalja az eredmény :D Pedig azt inkább whiskeyvel rongálnám a szökőévente mostanság egyszer kijutó buliban.
Szégyen gyalázat ez emberek!
Kénytelen leszek már saját kezűleg szerkeszteni valami használható kis segédanyagot?!
Lassan írok egy tintafestéket nem tűrő cifrafogalmazású nyelvkönyvet felnőtteknek esküszöm...hátha akkor meglenne az első könyv, amiből tényleg szívesen is tanulna valaki.  ----jóóó...tudom...ez most kibaszott nagyképűen hangzik...de igazából ezzel nem magam akartam fényezni...csak azt próbálom vele inkább megvilágítani, hogy mennyire gagyik és használhatatlanok azok a könyvek, amiket úgy adnak el, hogy te abból majd egyedül is képes leszel megtanulni németül...és ez még majd tetszeni is fog neked. Hát egy nagy lófaszt! Mást sem hallok az emberektől, csak, hogy több telet kihúznának tüzelés szempontjából azzal a rakat motyóval, amit megvettek, meg letöltöttek a netről... "könnyen...gyorsan...egyedül megtanulsz belőle németül" könyv címén.
Nyilván sok remek tananyag készült, amit az iskolapadban ülő diákoknak tanári segédlettel értékesnek minősíthetünk...de most komolyan...nem tudnának már végre kreálni egy olyat, ami kifejezetten felnőtteknek, önálló tanulásra készül...és amitől nem gyűlölik meg az emberek ezt a szép szabályokban és kivételekben gazdag nyelvet? Vagy legalább amitől nem akarják abbahagyni a tanulási folyamatot?!

Itt van egy rahedli ember, akinek nincs ideje és pénze eljárni tanfolyamokra. Csak dobálják ki a lóvét a haszontalan betűrengetegre, amit nem értenek, és untatja őket. Csak engem akaszt ki ez a helyzet?
A német nyelvterületen élő, de nyelvet nem beszélő magyarokra nem kellene már lassan gondolni? Vagy azokra a fiatal felnőttekre, akik küzdenek a diplomáért...és akiktől két drága nyelvvizsgát várnak el, de nem adnak semmi használható anyagot a kezükbe, amit utána valóban tudnak hasznosítani?

Nem szokásom politizálni...és nincs is szimpátiám egyik párt felé sem. Én igazságos vagyok...az összes szarházi politikust utálom. Nadena...mi lenne ha már az oktatási reformon is elgondolkodnának?! Ja bocs...arra nincs pénz...csak arra, hogy külföldre elsőbbségi levélben küldjék a smúzolós marketing szöveget, hogy mennyire faszák is vagyunk mi kivándorolt vagy épp ideiglenesen Németországban dekkoló magyarok...jah...ilyenkor nagyon jók vagyunk...mikor kellene még az az 1+ szavazat...amúgy meg le vagyunk mi szarva. Értjük. Nade...kanyarodjunk vissza itt a reformhoz.
Korszakalkotó javaslatom nincs és talán nem is lesz, ami mindenkinek megfelelne...de maradjunk annyiban, hogy ha úgy érzem, hogy van rá igényetek...akkor én a magam sajátos kis stílusában (kinek bejön, kinek nem...) tolom a cuccot nektek, ha kell. Időm kevés, energiám fogytán, de azért lelkes vagyok továbbra is, és megvan bennem a jó szándék. Picinyke tudásom szívesen megosztom itt veletek...csak mondjátok milyen témába vágjunk bele. Okéjjj? :)

A fentebb írtakért semmilyen felelősséget nem vállalok. Majd 24 órája talpon vagyok...szóval ha valakinél kibasztam a biztosítékot a szövegemmel...akkor most mondom, hogy beszámíthatatlanságra hívatkozom majd a bíróságon...bármiért is vegyenek elő.
Ennyit mára. Aztán nekem interaktívkodjatok ám...különben marad a "nur ein bisschen".

Csőcső! :))

]]>
Sun, 09 Feb 2014 01:35:09 +0100 40598_62030
Egység, távolság, kapcsolat http://dojcsland.blogger.hu/2013/10/03/egyseg-tavolsag-kapcsolat Na hellósziasztok!

Remélem örömötökre szolgál, hogy Joys alias Tündi szórakoztat titeket mostanság. Azért bízom benne, hogy egy icipicit...hangyafasznyit hiányoltátok az én agymenéseimet is. Igen? Vagy nem? Áhh...utálom, hogy soha nem szól vissza senki. :(
Tudom...nem telefon, de azért tessék csak kommentelni.  ;) Mindig örülünk neki. Nem bánom, ha például új témát dobtok fel, hogy mi érdekel titeket.

A mai napra mivel nem érkezett kívánság, hogy miről szeretnétek olvasni, így már megint én választok magamnak témát. Lássuk elsőként, hogy mi a lófüttyöt is keresek csütörtök dél környékén a gép előtt, mielőtt még valaki megszólna, hogy milyen lusta dög vagyok.

Szóval az van, hogy a friccek ma ünnepelnek, merthogy október harmadika van ma. "Jó...és?" - mondhatnánk mi magyarok. Ez olyasmi, mint nálunk az augusztus 20 - legalábbis nekem.
Ha belekukkantunk egy német naptárba, akkor ott áll, hogy ma van a Tag der Deutschen Einheit -tehát a német egység napja. Ezt a dolgot gyakorlatilag a '90-es német újraegyesülésnek tudhatjuk be, ami a volt NDK és NSZK összeolvadását jelenti. Ezt a napot ok-okozati szempontból nem kifejezetten az egyesülés örömére kiáltották ki ünnepnapnak, hanem magának, mint az egységnek, hogy igen...van egy szép nagy Németország a maga fekete, piros, sárga színeivel...és már mindegy, hogy keleti vagy nyugati vagy. Ami némineműleg képmutatás, mert minden nyugaton adózó perkálja havonta a bruttó béréből a Solidaritätszuschlagot (a keletiek is, amennyire én tudom...csak ők  jóval kevesebbet), ami kb. arra lett kitalálva, hogy a keleti vidékek is fel tudjanak zárkózni gazdasági, infrastruktúrális...na mindegy...mindenféle eurosítható értelemben...hogy úgymond ők is tudjanak olyan jól élni, mint azok, akik a Bódeni tónál hesszelnek egész évben.
Amúgy is itt nyugaton a keletről jött embereket "Ossi" [ozzi] névvel illetik. Általában nem dícséretképp. A kolléganőm családja mindig is itt élt a környéken, ő maga is itt született, és soha el sem ment a környékről. Tőle hallottam először érdekes sztorikat. Egy másik kollegináról mesélt ugyanis, hogy milyen kis "élelmes"...hogy mindent eltesz, amit ingyen el lehet vinni. Speciel egy munkatársunk szülinapi bulijáról egy üveg piát vitt haza. Ilyen dolgokra kell gondolni. Erre mondta azt G. barátnőm, hogy tipikus "Ossi". Anno nem engedhették meg maguknak a költekezést, meg nem volt meg amire vágytak...ezért teszik el, amit most lehet...meg ezért vásárolgatnak állandóan, mintha muszáj lenne. Most élik ki, amit régen nem tudtak. Bevallom nem látom át teljesen itt ezt a teljes német társadalmi kérdést, hogy miért is nem szeretik  a nyugatiak a keletieket...talán emiatt? Mert nekik le kell mondaniuk valamiről, hogy a többieknek is jobb legyen? Jó kérdés. Talán jobban bele kellene ásnom magam a németek kultúrájába, hogy megértsem a mentalitásukat. Igazság szerint érdekesnek is tartottam mindig az ilyen antropológiai, szociológiai kérdéseket.

Nehéz azért azonosulni olykor az itteni gondolkodásmóddal, még úgyis, hogy úgymond független az ember vallási és politikai tekintetben. Azért igyekszik az ember beilleszkedni, úgy, hogy azért ne tagadja meg magát. Sokaknak talán pontosan az ilyen látásmódbeli különbségek miatt elképzelhetetlen, hogy külföldi párt válasszanak; mert azt gondolják, hogy az alapvető kultúrális különbségek áthidalhatatlanok. Mindenesetre azt kell, hogy mondjam, hogy talán még mindig elérhetőbbnek tűnik az alkalmazkodás lehetősége, mint a másik verzió, amelyben sokaknak része van; és amit elképzelni sem tudok, hogy mennyire nehéz lehet. Jó néhányan távkapcsolatban élnek. Ergo van 1000km távolság. Abban az esetben, ha az ember kéthetente, havonta tud haza menni, és személyesen találkozni a párjával, az igazán szerencsésnek mondhatja magát...rosszabb esetben 2-3-4 havonta, vagy talán még ritkábban sikerül testközelbe kerülni a másikkal. Lehetőségek, akarat, idő és főleg pénz kérdése a dolog. Természetesen itt a telefon, az internet...skypeon keresztül nem csak a másik hangját hallhatjuk, de láthatjuk is még hozzá ingyen; nade ez mégsem elég. Kérdés, hogy az ilyen kapcsolatok meddig bírják...és hogy ha bírják is...milyen áron. Miben változik meg a viszony, mert bizony, ha igazi szerelemről van szó...úgy sem bírják egymás nélkül sokáig. A távolság a kis tüzeket kioltja, a nagyokat lángra lobbantja. Ha lángra lobban, akkor bizony az egyiknek fognia kell a cókmókját és költözni ezer kilométert, mert ugye egy pár is egy egység. Együtt a helyük. Nincs helye távolságnak köztük. Alapvetően. Akinek a távkapcsolat bejön...váljék egészségére. :) Örüljünk neki, hogy neki nincs ezzel gondja, nemde? Az itteni szinli magyaroknak viszont nehéz a helyzete, ha párra vágynak. Főleg, ha magyarra. Az otthoni majd 10 millióból is nehéz megtalálni, akivel összepasszol az ember, nemhogy még az itteni kevéskéből.

Vannak akik azért próbára teszik a szerencséjüket/sorsukat, és ismerkednek interneten (oké...a mondat eddigi részéig is igaz lenne az állítás..tudom) olyan ellenkező neműekkel, akik Magyarországon élnek. Most ez innen 1000km-ről igen csak bátor dolog szerintem. Mármint...az ember elkezd beszélgetni a másikkal, kialakul egy kép, ami személyesen akár darabokra is törhet. Az illúzió lerombolódhat akár egy rosszul választott parfümmel is. A hosszú várakozás a  nagy találkozásig, ami lehet, hogy csak hónapok múlva jön el...alakulhatnak ki valós vagy vélt érzések Ezérthát fennáll a csalódás veszélye.

Aztán ott van az a része, hogy ha szerencsésen megúsztuk a kellemetlen meglepetéseket, és első látásra szimpatikus lett a másik, akkor ugye a következő randiig megint túl sokat kell várni. Ami közben nem támaszthatunk elvárásokat a másik felé, hogy másokkal ne ismerkedjen. Ez így normális...de ha azért megtudnánk, hogy így van...ha érdekel minket az illető, akkor igencsak a kedvünket tudná szegni a dolog. Meddig lehet/érdemes egy ilyen ismerkedési szakaszt húzni, mielőtt még nagyobb lépésre szánnánk el magunk?! 2-3x  pár napos találkozók...fél év...1 év alatt...aztán pedig összeköltözés? Ijesztőnek és rizikósnak tűnik.

Vannak akik bevállalják. //Remélem, ha olvassátok nem rágtok be érte// Két ismerős srác is így találta meg az igazit. Habár nem sokan fogadtak volna rá, hogy az internetes ismerkedés és a nagy távolság ellenére is jól jönnek ki a szituból, de ők így találták meg a párjukat egy életre. Komolyan mondom csodálom őket és a már jelenleg feleség státuszban lévő csajokat is azért a bátorságért, hogy be merték ezt vállalni. Jó párszor mondtam nekik, hogy én ezt nem merném megtenni. Nem is akarok semmiképp belebonyolódni olyan ügybe, hogy otthon megismerkedek valakivel. Mert minek? Én úgy is jövök vissza...ő meg feltehetőleg marad. Azt nem kérhetem senkitől, hogy ugyan költözz már más országba miattam. Ha még jönne is magától..az is rizikó. Az ember fél tőle, hogy csak ki akarják használni...vagy ha ettől nem is, akkor attól, hogy most itt hirtelen belead az ember apait, anyait...és szar lesz az egész. Nem illenek össze, nem olyan, mint amilyennek gondolta. Közben meg már "ami az enyém, az a tiéd is" jelleggel kezdtek bele itt kint.

Ők - a fiúk, akiket említettem- kockáztattak és nyertek. Saját részről azt kell mondanom, hogy épp lenne, akit legszívesebben kirángatnék magammal egy tesztkörre, hogy megtudhassam, hogy is működne ez a dolog köztünk; annak ellenére, hogy azt hittem, hogy nem is érdekel. :D
Sajnos azonban itt csak a "mi lett volna ha" verzió marad...a béta verzióhoz is kellene a brutálisnagy bizalom, és a kötöttség...az hogy összeköltözni, segíteni melót találni...közös kassza stb. hát uhhhhhh. A hideg is kiráz tőle. Kiszolgáltatni magunkat valakinek, akit nem is ismerünk még igazán...és akit hétvégén nem küldhetsz haza, hogy "bocsika, de ez nem megy".
Megy? Nem megy? Marad? Egyedül marad? Megpróbálod, vagy vársz? Távkapcsolat vagy rizikó? Mit gondoltok erről a témáról? Mondjátok el! Jöhetnek a kommentek :))

]]>
Thu, 03 Oct 2013 15:27:09 +0200 40598_61800
Bloggersegéd érkezett 2. http://dojcsland.blogger.hu/2013/09/26/bloggerseged-erkezett-2 Na, folytatom azt bemutatkozást...

Ott tartottam, hogy :

 

Bátyó de Perth nem intézkedett.
Nem érdekelt. 
Neki estem, fél év leforgása alatt megtanultam németül. Letettem egy vizsgát, ami olyan mintha elvégeztem volna a német általános iskolát. Felvettek egy kereskedelmi suliba.

Nem végeztem el, ugyanis reggeli hányingereimet követte a növekvõ pocakom. 
Anyu megunta Németországot, hazament a két öcsémmel. Nem akart itt hagyni én meg már nem akartam menni.
´91 Januárja volt mikor napvilágot látott pocaknövekedésem oka Krisztián nevû izgága gyermekem személyében. Ezt követõ Júliusban betöltöttem nagykorúságom, 21 napra rá hozzámentem feleségül a fiam apukájához.
Elvégeztem egy menedzserképzõ tanfolyamot és egy pénztárosit is. Elkezdtem dolgozni, mint eladó a Kaufhof Áruházban.
Krisztiánról kiderült, hogy hyperaktív.
Az áruházat meguntam.

Azt követõ állásom a "mesterséges szerelem" szakterületére vezetett. Félre ne értsétek! Nem holmi bordélyházban kezdtem el dolgozni, hanem egy partnerközvetítõ irodának. Nemes feladat volt a még nemesebb cél érdekében. Gondoltam boldoggá tehetem az embereket. Ámornak éreztem magam, aki csak úgy lövöldözgethet nyilával, ami ha célt ér majd szerelmet fakaszt. 
Ez az, ami nem egészen így volt ám...
Rá kellett jönnöm, hogy munkaadómat kevésbé érdekelte az, hogy mennyi, már tagnak számolt személyt közvetítek a boldogsághoz, mint az, hogy mennyi új szerzõdést tudok aláíratni új ügyfelekkel, akik befizetik aztán a közvetítési költségeket.
Mégsem nekem való munka volt!
Próbálkoztam aztán, mint biztosítási ügynök, munkám lényege ugyan az volt, mint a partnerközvetítõben:
minél több szerzõdés. Viszont fizettek továbbképzéseket, mieting-eket.
Ez sem volt nekem való munka!
Dolgoztam aztán különbözõ munkakörökben, a piaci eladótól kezdve a kikiáltón keresztül a pizzafutárig, mindent kipróbáltam, 3-4 hónapnál sehol nem maradtam tovább.
Míg csak-csak nem egy hangulatos, régi kis étteremre találtam, ami az egész környéken híres.
Itt kezdtem el felszolgálói pályafutásom. A pincérkedés tetszett.
Akarva-akaratlan ismét teherbe estem. ´98 tavaszán anyukája lehettem egy tündéri Laura nevû kislánynak.
Dolgoztam tovább a hangulatos kis étteremben. Nem szépítek a tényálláson, hogy a mai napig felszolgálok, viszont szeretem, jól fizetnek, megélek belôle és mit ne mondjak sokszor változatos meló, ha még néha igencsak megterhelô is.

Közben Édesanyám komolyan megbetegedett. A diagnózis: méhnyakrák, aminek sajnos áttétei is voltak már. A betegség hosszú, kínzó, hol reményteli, hol ismét reményvesztett volt. Anyu ´99-ben utoljára hunyta le a szemeit. Az öcséimmel együtt így már teljesen árvák lettünk. Idõközben született, akkor még csak 5 és fél éves kishúgunk félárva lett.
Mivel apukája már elõbb elhagyta anyukáját és nem volt fellelhetõ (igaz nem is erõltettük meg magunkat a kereséssel), így a Gyámhatóság kishúgomat családomban helyezte el. Íly módon 3 gyermeket nevelhettem. Így éldegélünk most családommal, dolgozgatunk, ki-ki iskolába jár, jól vagyunk, nyaranta haza járunk Magyarországra.

Azóta sikeresen (15 évvel késôbb) kitelepítettem mindkét öcsémet is. Egyiket családostól, feleséggel, 3 gyerkôccel együtt :)

 

Csókacsalád: Joys alias Tündi

]]>
Thu, 26 Sep 2013 01:38:43 +0200 40598_61797
Karolnak http://dojcsland.blogger.hu/2013/09/11/karolnak Kedves Karol!


Nem hívtalak, mert még otthon vagy és nem vagyok biztos benne, hogy a német mobilodat ha hívogatom, különösebbképpen szándékozol te is fizetni azért, hogy én boldogszülinapozzak neked egy sort. Vagy ahogy a szófosásomat ismerem többet is :) Sms-t nem küldtem, abból kaptál gondolom eleget. A "fabúk" ahogy nagyanyóm mondogatja meg olyan snasszos. Mindenki azon firkálgat bôszen, mintha tudná, hogy az ember lánya épp születése napját ünnepli. Miközben halovány lila gôze sincs róla. Esetleg már évek óta arról sem, hogy egyáltalán létezel-e még. Ha nem jelenne meg neki a jobb felsö sarokban a neved egy kis tortával egyetemben, nem biztos, hogy eszébe jutottál volna.


Na, de jelentem : én gondoltam rád ma fb nélkül is ;)

Ezért így, ebben a formában, itt...

 


Képes vagyok verset írni,

A végén meg majd kiröhögni.

Rólad vagy inkább neked írok,

Ocsmányságot nem ordítok.

Legyen szép és kellemes a napod,

Ilyet érdemelsz, nem gyorsvonatot :)

Négylábú széked ne hármon álljon,

Asztalod terüljön és ne vibráljon.

 

Karol kedves, kívánok én néked

Itt most minden jót és szépet!

Rád leljen ha nem is szôke

Idô elôtt egy Rezsôke :D

Boldog születésnapot kívánok! Bulizz, vedelj, zabálj, táncolj, vagy csináld amihez épp kedved szottyan!
Csókacsalád : Joys

]]>
Wed, 11 Sep 2013 00:41:14 +0200 40598_61771
Így segítsünk http://dojcsland.blogger.hu/2013/09/09/igy-segitsunk Gondolom sokak számára nem újdonság,  de azért elmesélek egy sztorit a jó magyar mentalításról, miszerint

"Nyújtsd a kisujjad, letépem a félkarod!"
Karolnak is voltak már hasonló élményei, de nekem perpillanat az enyém bassza a csôröm. Bár egy internetes játék keretein belül kezdôdik a dolog, nagyon is valós, reális a történet.

Na, elôzmények :
Évek óta játszok egy internetes stratégiai játékot (ez itt nem a reklám helye, de biztos ismeritek páran : Travian) Az évek során nagyon sok embert, játékostársat megismerhettem személyesen is. Egyik-másik valós, igazi hús-vér baráttá vált az idô teltével. Többekközt baromi érdekes emberekkel ismerkedhet meg az ember, akikkel a "valóvilágban" csak úgy a buszmegállóban, a boltban vagy éppen a hentesnél elég nagy valószinûséggel egyébként szóba sem álltunk volna. De a sztorihoz...
Ebben a játékban megismerkedtem egy emberkével, addíg még nem is találkoztam vele. A játéknak a szokásos 3 hónap után vége volt, a kapcsolat maradt. Skype-on, iwiw-en vagy éppen facebook-on. Köztudott, hogy Németországban élek, már sok-sok éve. Nem egyszer mondogatta, hogy szeretne kijönni melózni, kérdezgette tudok-e valami melót neki. De hát mi vagyok én? Állásközvetítô? Munkaügyi hivatal ? Honnan tudtam volna ?


Amúgy sem értem sokszor, az ilyen kerdéseket, meg, hogy " Nézz má nekem is valami jó melót odakinn. Mindent megcsinálok, bár németül egy kukkot nem tudok." Komolyan teszem fel a kérdést, mit gondolnak az emberek, hogy azért mert itt élek, majd én bemegyek helyettük minden boltba, üzletbe, gyárba, hivatalba, cégbe és megérdeklôdöm, hogy nem vennének-e fel egy vadidegent, aki itt sincs az országban, a nyelvet nem beszéli, de melózna és sokat keresne. Persze akkor intézzenek már neki lakást, szállást is, persze bútorozottat. Az sem baj, ha már hûtô is tele van. Én meg intézzek iskolát, óvódát a kölkeinek, segélyeket, családipótlékot, anyámkínját, adószámot, szoziálbiztosítást, betegbiztosítást, kutyafülét.


Elkalandoztak a gondolataim, bocsi, vissza a sztorihoz:

Idôközben kijött januárban az egyik öcsém is, elég gyorsan találtunk neki munkát. Persze neki elônye ám, hogy kitünôen beszél németül. A fônöke egyik napon felhívott, hogy tudja van még egy öcsém és ha ô is ilyen dolgos, mint aki már nála dolgozik, azonnal felvenné. Szüksége van inkább tegnap mint holnap még 2 emberre. Mert kapott egy csomó új munkát. Azonnal szóltam a kissebbik öcsémnek is. Bár dolgozott otthon, de felesége van, 3 gyereke, mindannyian tudjuk, hogy nem könnyû megélni otthon. Felmondta a munkahelyét, szedett csapot-papot. Közben szóltam az internetes ismeretségnek, hogy "Na, öregem, most van meló! Indulás azonnal, hétfôn kezdeni kell!" Ez volt úgy szerdán. Örült mint majom a farkának, kicsit aggályoskodott szállás miatt. De azt mondtam neki, hogy akár nálam is maradhat pár napot, míg nem találunk neki valami olcsó szobát, lakást. Elkezdtem nézni az öcsémnek buszt, repcsit vonatot. Közben kiderült, hogy az internetes emberkémnek, akit innentôl Monak fogok hívni, ez illetve hasonló volt ugyanis a nickje, van autója amivel jön. Hát akkor minek keresgéljek, foglaljak az öcsémnek repjegyet, ha ô is idejön, hozza el. Szerintem ez a legkevesebb. Hiszen egy új élet kezdetén állt, amit az ölébe hullattam. Csak elférnek ketten egy autóban...


Hozta. Vadregényes út volt, de megérkeztek szombaton. Az öcsém beköltözött a felettünk lévö lakásba, a fiamhoz. Mo-t elszállásoltuk a nappalinkban, ami nem éppen csöves amúgy, nem felhajtásból mondom de az 1000 eurós nem éppen csepp kanapénkon, 110cm-es plazma tv elött, internettel, jóllakva lehetett itt és még szivesen is láttuk. Együtt melózhatott a 2 öcsémmel, mondjuk az idôsebbikkel nagyon nem jöttek ki, de hát nem szerethet mindenki, mindenkit. Fôleg nem minden kollégát. Hétfön már munkába is álltak. Én meg elkezdtem rohangálni. Bejelentett lakcím nélkül ugyanis nem lehet intézkedni. Bejelentettem ôket a lakásomba. Elautókáztam az adóhivatalba 18km-t oda, 18km-t vissza, (írtam magamnak németül meghatalmazásokat, amiket aláírtak) fénymásoltam az igazolványaikat, kérvenyeztem adókártyákat, adószámokat, bejelentettem ôket a nyugdíjbiztosítóhoz, szoziális biztosítóhoz. (Ezek itt kötelezôek, enélkül nem dolgozhatnak.) Bejelentettem ôket a betegbiztosítónál. Intéztem nekik a biztosítási kártyákat. Elmentem velük a bankba, bankszámlákat nyitni. Végig a saját autommal, amibe bezony nem ingyen adják a közel 2 euros benzint. Már pusztán ezért több száz eurókat fizetett volna egy közvetítônek, egy valag pénzt tolmácsnak, stb. Mindeközben végig itt lakott nálunk. Itt evett-ivott, kávézott, fürdött (néha, nem viccelek, órákat). Amúgy a víz sincs ingyen. Használta a számítógépünket, töltötte a telefonját, használta az áramot, a lakásomat. Kimostam a ruháit és nem csak mocskos munkás göncöket de még szaros gatyákat is behelyzte nagykegyesen a szennyesbe, (az öcsémét amúgy egyszer sem láttam, ô az alsónemûit kimossa magának kézzel) teregettem, hajtogattam. Keresgéltem neki lakást, bújtam az újságot, internetet, telefonálgattam. Elvittem lakásnézésékre. Amikor nem volt pénze már, még az elsô fizetés elôtt még cigit is én vettem neki. Amúgy van ám férjem, 2 gyerekem, egy húgom akit én nevelek, mindennapos munkahelyem, kutyám, barátaim és más hobbim is. De azért (fogjuk rá, hogy) örömmel vezettem egy immár 8 személyes háztartást. Ugyanúgy lakott itt, mint a testvéreim. Egy igazából idegen ember.


Találtunk egy kis (szoba, konyha, fürdô, wc) , teljesen berendezett lakást is a városközpontban. Amiben még mosógép, tv, hûtô, kávéfôzô is volt. Mindenhol azt mondtam, hogy az unokatesóm. Így kapta meg végülis, mert szimpatikus volt a tulajnak a családi összetartás. Havi 350 € lakbérért, amiben benne van a fûtés, szemételhordás, víz. Amit egyébként egy személyre akartak kiadni ennyiért. Megkérdeztük, ha esetleg kapna melót a barátnôje itt, akkor idehozhatná-e. Megengedték ezt is, ha maaaaajd valamikor jön a csajszi 50 €-val több lesz a rezsi. Ekkor már 6 hete lakott nálunk a pár nap helyett. Én pofátlan leszek és megemlítem, hogy ezidô alatt senkinek nem volt privátszférája a lakásban. Nem kelhettem ki az ágyból reggel, egyszál bugyiban, ahogy szoktam, hogy elmenjek pisilni. Mert sosem tudhattam ki jön velem szembe a saját lakásomban. Késô este melóból hazajövet nem heveredhettem le a kanapémra a tv elé, mert Mo már megágyazott magának, rendszerint legkésôbb 9 körül és lefeküdt. Lehet maradinak nevezni a férjem, vagy aminek akarjátok, amúgy csak arab és egyáltalán nem begyepesedett :) De az idegeire ment mikor Mo mintha otthon lenne félmesztelenül mászkált a lakásban , meg hevert a nappalinkban.
Na, megkapták az elsô fizetést, menni akart haza a hétvégére, elintézni a dolgait, autórészletet, biztosítást fizetni, elhozni a cuccait, meg amit kell. Egy árva mukkot nem szólt arról, hogy a barátnôjéért megy haza. Ami mondjuk természetesen szuverén magánügye, csak nem értettem mit kell kamuzni. Csütörtök este még megkérdezte mit hozzon nekem otthonról. Írtunk is egy listát. Pénteken indult volna haza, a lakásba hétvégén költözhetett volna. Itt már el is kezdôdôtt a parasztkodása.


Ezt figyeljétek:

A férjem mindíg 5-kor kel, kiviszi a kutyát, aztán kelti a fiúkat. Mikor elment a kutyával Mo még aludt. Bár csak kamuból, direkt figyelte, mikor megy ki az ajtón, ugyanis neki kivételesen 5 elött már megszólalt a csörgésre állított telója, amit kinyomott. Na, mire a párom megjött a kutyasétáltatásból Mo már nem volt itt. Az összes cuccát összepakolva lelécelt. Nem vitte el a tesóimat sem melózni. Pedig ugye együtt jártak be. Tehát elvittem öket gyorsan én. Telefonon már véletlenül (???) nem lehetett elérni.
Igazából azt gondoltuk vissza sem jön. De jött, hozta a barátnôjét is. akirôl ugye szó sem volt. Még nekem is hozta amit kértem, számlával együtt odaadta a tesómnak, mikor én dolgozni voltam. Elmondom, még mielôtt félreértés esne, hogy semmit nem kértem ingyen.
Ezek után meghallottam, hogy a szokásos helyett ö  keddtöl, péntekig nem dolgozott, vagy csak keveset. Felhívtam, még mindíg tök normálisan. Kérdeztem, ha nem melózott, átjelentkezett már, elintézte a dolgait. Hát nem!  Elmentem értük, elvittem ôket a tanácsra átjelenteni, mert ugye még hozzám volt bejelentve. A barátnôjét bejelenteni, elmentem velük a bankba átutalni a lakbért. Mindenzt ismét a saját benzinemmel, saját autómal. Nagyvonalúan közölte, hogy nem kell kifizetnem, amit hozott. (Na...puff.. akkor minek adta oda a számlát ??) Kérdezte mennyivel tartozik, amiért nálunk lakott. Mondtam majd megbeszélem a párommal. Igazából nem is nagyon akartunk mi ezért pénzt. Deeeeee... most jön a legjobb rész. Ô benyalta magát a török górénál, fikázta állandóan a nagyobbik öcsémet, akivel mondjuk ugyebár nem jött vmi jól ki. Pedig ugye ô volt az elsô munkás és csak mert ô ilyen jó volt, kellett még 2 magyar. Lényeg a lényeg, az öcsémet elbocsájtották, mondván túl kevés a meló jelenleg. Mo baránôje viszont ugyanott munkába állt. Ezek után megmondtam neki, hogy 6 hétért amiért itt lakott, teljes ellátással, kérünk 350 €-t, ennyi lakbért fizet amúgy ellátás nélkül 4 hétre. Szóval kétlem, hogy sokat kértem. Elkezdett hebegni-habogni, hogy nincs pénze, majd fizetéskor, stb. Közben itt gyültek a levelei, mert annyi esze nincs, hogy szaros hét eurós kérvényt írjon a postán és továbítsák neki. Felhívtam már hónap végén, hogy jöjjön leveleiért, mert fontosak, hiszen adóhivataltól, banktól, betegbiztosítótól vannak. Ok, jön szombaton 2 órára. Nagyon jól tudja, hogy minden hétvégén 5-tôl dolgozok. Egész délután vártam rá, vásárolni sem mentem el, 4-kor még nem volt itt. Telefont kikapcsolta. Aztán a férjem-uram látta a kocsiját a fônök háza elött. Felhívtam a górét, kérdeztem ott van-e. Ott volt, szépen törökteázgatott. Iszonyat-kurva-mérges lettem és kegyetlenül lebaxtam. Hogy még annyi mersz sincs benne, hogy legalább sms-t írjon, felhívjon, írjon fészen, hogy ne várjak rá. Ismét csak a kamu, nincs vétele, nem ért rá, nincs internete, bla-bla-bla. Úgy fél 5 magasságában hirtelen lett internete és írt nekem nevezett közösségi oldalon, hogy majd odaadja a pénzt, fizetéskor (ismét...) de levonja, amit hozott ( 70 euro amúgy, de hát eleve nem kértem ingyen. Meg ha ingyen akarta volna hozni, minek adta ide ugye a blokkot?) meg majd levonja, hogy kihozta az öcsém. Na, meg persze ezek után ö semmilyen "kontaktot" nem akar velünk.

Häääää? Mi van ?? Ez a barom azért nem jött, mert azt hitte fizetés elött pár nappal pénzt akarok tôle. Pedig a csak leveleit akartam neki odaadni. De még én vagyok a szemét, mindezek után... Amúgy két egymást követô kibaxott helyes mondatot nem tud, de ö nem akar kapcsolatot ilyen fenemód németesen :D Az eszébe sem jut, hogy hiába ült az öcsém az ô autójában, ez a kihozás fordítva volt, mert ha az öcsém nem jön, ô sem jön. Amit úgy a magam módján egy pár cifrakáromkodás közepedte le is írtam neki és amit a nem létezô mobilnetével azonnal olvasott is. Na, mindegy.. a levelei azóta is itt gyülekeznek, a pénzemre meg azóta is várok. Ennek idestova közel 3 hónapja, azóta sztem pedig kapott egy pár fizetést meg a barinô is, aki az öcsém melóhelyén dolgozik.

U.I.:Az öcsém nem lett munkanélküli, mert 2 nappal késöbb kezdett annál a cégnél, ahol ez csak egy alvállalkozó és ahol még többet is keres :)

 

Csókacsalád !

Joys voltam, vagy ha úgy jobban tetszik : Tündi :)

]]>
Mon, 09 Sep 2013 10:15:59 +0200 40598_61762
Utazzunk együtt! Németország-Magyarország http://dojcsland.blogger.hu/2013/08/31/utazzunk-egyutt-nemetorszag-magyarorszag Sziasztok!
Csináltam egy csoportot Facebookon, ahol csak Magyarország-Németország közötti utakra kereshetünk utasokat, vagy autókat. Csak magánszemélyeknek. :)
https://www.facebook.com/groups/221555768001593/

]]>
Sat, 31 Aug 2013 09:52:49 +0200 40598_61751
Helyzetjelentés +/- tanácsok a menjek vagy maradjak kérdéssel foglalkozóknak http://dojcsland.blogger.hu/2013/08/23/helyzetjelentes-tanacsok-a-menjek-vagy-maradjak-kerdessel-foglalkozoknak Kedves ide tévedő bátor emberek, kik olvassátok soraimat....izé...sorainkat! :)

Mint azt már olvashattátok is, a blogoldalon ezentúl nem csak az én hülyeségeimet fogjátok ezentúl megtalálni, hanem Joys (na jó...legyen akkor használjuk itt a költői álnevet...le nem tegezem már itt a születési anyakönyvi kivonatában szerzettel, mert nem olyan családból való vagyok én ;)) szerzeményeit is.

Akinek eddig bejött az oldalon található tartalmi áldás és a stílusbeli átok, az ezentúl sem fog csalódni, mert a "kolleginának" igencsak hasonlóan szövődnek össze az agytekervényei...és ezáltal a szavakat is épp úgy okádja magából akárcsak én...és ráadásul még épp ugyanabban a visszafogott és unalmas hangnemben, mint amit tőlem szoktatok látni. :) Szóval az az igazság, hogy néztünk közösen nyelvleckéket a gépen...és hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy melyiket ki írta. Gondolom ez mindent elmond. :P

Egyébiránt reflektálva a megismerkedésünk történetére: Joys igazi tökös spinkó ám! Ilyen kis chates tereferék után simán bevállalta, hogy csövezhetek náluk egy ideig, meg melót is szervált nekem. Le a kalappal. Nem sokan vállalták volna ezt be; azért bízom benne, hogy megszolgálom a bizalmát, és idővel, ha nem is így, de másképp mindenképp igyekszem viszonozni mindazt a támogatást és kedvességet, amit tőle kaptam és a mai napig kapok. FÚ...ez nyálas volt.
Na akkor jöjjön kicsit más, hogy okuljatok a sztorimból...jön egy kis kiegészítés...amolyan hogyan NE csináld jelleggel.

Tehát ugye főiskolás kalandvágyó leányként arra gondoltam, hogy gyűjtenék én némi pénzt a bulikra, meg a sulis kiadásokra is persze, ezért elkezdtem nézelődni a neten. Fórumok, chatek ésatöbbi...ami csak van. Így is akadtunk össze J.-vel. Nagy mákom volt vele, mert láthatott bennem valami fantáziát, amiért a szárnyai alá vett...és ugye mint tudjuk segített nekem. Hozzá teszem ő se beszari, meg én se volnék az, ha azt nézzük, hogy egyikünk sem tudhatta akkor még, hogy nem-e 1x1-es kockákra akarjuk majd-e feldarabolni a másikat vacsira. :D Lényeg a lényeg, vettem jegyet...buszra fel...kidöcögtem, és kaptam menedékjogot ennél a csajosnál e. Nagyon kedves volt az egész család, bár ilyen lenne a legtöbb ember. Mindenki segítőkész és kommunikatív volt...nem éreztem úgy magam, mint akit várnak, hogy húzzon már el. Aztán ugye mentünk a melóba. Konyhai kisegítőként kellett prezentálnom, amit még a büdös életben nem csináltam...leszámítva a saját konyhánkat...bár bevallom ott nem így kell a paprikát szeletelni. :D A nyelvvel voltak nehézségeim...nem is kicsi, a kézügyességemmel még ennél is nagyobb...és a kettő összeadódva igazi katasztrófa volt. Ezzel így nem is lett volna gond. Apukámmal, aki szintén a környéken dolgozott etájt elkezdtünk keresgélni valami szállást, mert azért mégsem szerettem volna visszaélni a vendégszeretettel, és túl sokáig  a nappaliban tanyázni, mert a végén még lehet, hogy engem is egy régi bútordarabnak néztek volna (habár nekik olyan nincs)...és kiraktak volna a következő Sperrmüllel (szemét, amit nem a sima paradicsomhéjas, papírfecnis kukás témával együtt szállítanak...na majd egyszer ezt is elmeséli valamelyikünk, hogy pontosan mi ez...lényeg h szemét) :D. Ott volt a hiba a rendszerben, hogy én naívan kiugrottam ide a germánokhoz laza 2-3 hónapi tevékenykedésre, éshát a lakásoknál meg kértek volna ugye kauciót, amit ha felmondok 2-3 hónapon belül...ugye ott marad a bérbeadónál. Itt volt az első aknamező, amire ráléptem. A második meg az volt, hogy részmunkaidőre tudtak volna egyelőre felvenni. Összességében gyakorlatilag egy centet sem kerestem volna, ha maradok, szóval 1 hét után kb. húztam is haza. A barátaim 2-3 hétig búcsúztattak...és ugyanennyi ideig ünnepeltük a visszatérésemet is...egy hét után. Kurvára megérte! :D Főleg, hogy egy olyan barátot (na remélem ez így helytálló) nyertem vele, mint Joys.

A tanulság tehát:
1. az interneten nem csak degenerált, perverz és sorozatgyilkos hajlamú emberek ismerkednek
2. A sors nem véletlen hoz össze valakivel. Tessék lássék...mi is 5-6-7 év után találkoztunk újra a leányzóval. :)
3. Először kérdeződködj a szálláslehetőségekről, és csak utána indulj neki...
4. Rövid távon az albi nem nyerő, ergó olcsó motel/hotelokkal kell megalkudni elfogadható árban, ahogy anno én is tettem. 1 hónap felett már sokkal olcsóbb a havi ár, mint a napi felszorozva 30euroval. Pl. én olyan helyen voltam 2-3 hónapot, ahol 1 éjszaka alap esetben olyan 40-50euro lenne...de egész hónapra 300-at fizettem, mert tudták, hogy 1-2 hónapig tuti maradok....meghát nem kértem számlát ;)
5. Egyedül, részmunkaidős állásból kurvára nem jössz ki a pénzzel...felejtsd el, hogy te Németországban megélsz 400-500euroból. 800 euroból még élére kell állítgatni a centeket...nincs itt Hawaii, dizsi napfény vazze. :D
6. Ha itt a helyed, akkor úgyis itt fogsz kikötni, de mint ahogy az én példámból is láthatjátok...felesleges kapálózni, ha még nincs itt az ideje, akkor úgyis picsán rúg az élet...és kúszol haza ahogy tudsz...és majd újra picsán rúg otthon, mikor meg vállra kell csapni a batyut, és elindulni idegenbe, mint a király legkisebb fia: keresni a szerencsénket! :)

]]>
Fri, 23 Aug 2013 18:48:51 +0200 40598_61723
Német konyha ?! -2 http://dojcsland.blogger.hu/2013/08/23/nemet-konyha-2 Hellósziasztok!

 

Hát én ebbe is belekotyogok...

Ahogy a német mondaná:

Ich gebe mein Senf dazu.... ééés ezzel élbôl meg is érkeztünk a fôzéshez.

Nagyjából igaza van abban a Fôbloggerunknak, hogy valami vagy német vagy konyha. A kettô együtt elég merész vállalkozás. A legtöbb német szakácskönyv (már aminek tartalma is van) igazából "külföldi" vagy legalábbis biztosan nem német eredetû receptekkel van tele.

De én azért ismerek ám párat.

Van itt kéremszépen pölö a mi svábjainknál ez a Maultasche. Meg se próbáld lefordítani, mert valami agyrém a jelentése. Na jó, én lefordítom, szó szerint: pofatáska :D

Ez egyébként tésztába tekert "fûszerezett", spenótos darálthús. Nem hiába tettem én sem ezt a szót idézôjelbe, mert ehhez a mesterséghez a németek valóban nem értenek. Legalábbis magyar ízlelôszervekkel született egyének szemszögéböl nem. Régen a szegény emberek eledele volt, mert úgy istenigazából, belevágtak minden szart. Kenyérmaradékot, maradék zöldséget, egy kis húst, meg némi fûszert. Ezt a Maultasche-t, ha kicsikre csinálják, kedvesen Maultäschchen-nek is nevezik (kicsinyítôképzôs ugyebár, tehát kicsi, bár a sváboknál minden kicsi). Ebben az apróbb formájában levesbe teszik, betétnek. Amúgy belebaxák ám simán a jó kis levesbe a nagyobb fajtát is.

No, ez a Spätzle (ez meg amolyan nokedli-féle, de majd mindjárt elemzem) mellett a svábok "nemzeti eledele".

Eszik fôzve, levesben, vagy hagymásan-szalonnásan, eszik csíkokra vágva és tojással megsütve. Eszik fôételként, eszik köretként spárgához, vagy salátához (bár ugye nálunk inkább a saláta lenne a köret).Sôôôôt, már van süsse Maultasche is. Ahogy nevében benne van édes, tehát eszik desszertként is.

Bevallom férfiasan, ha jól meg van csinálva, nem olyan rossz az. Mondjuk szokni kell az ízét.

Na, halljátok, ha most azt hiszitek, hogy ez olyasmi mint a ravioli akkor tévedtek. Ugyanis ez aztán tényleg német. Állítólag valamikor réges-régen, a 16.század környékén Maulbronn-ban (innen a név is és mégsem a pofából)  szerzetesek a húsvét elôtti böjtidôszakban, ebbe a tésztába rejtették el húst, így ették. Ami ahoz vezetett, hogy sokan  „Herrgottsbscheißerle“-nak ismerik ezt az eledelt. Ami meg szószerint azt jelenti, hogy "Azúristenátbaszócska".

Nem fogjátok elhinni, de nézzetek utána: 2009 óta a "Schäbische Maultasche"  az EU által védett származási megnevezés és a védett földrajzi megnevezések osztályába van besorolva :D

Akkor a Spätzle-hez (ejtsd: speccle) :

Nem nokedli ám, mert hosszúkás.... illetve az, csak amikor azt gondoljátok, hogy a nokdeli magyar szó, vagy magyar étel, felvilágosítalak benneteket, hogy nem az. Svábosan ezt is Spatzen-nak nevezik, Ausztriában elöszeretttel hívják Kneplfi-nek, vagy Knöpfli-nek (gombocska). Közeledve a magyar határ felé már Nockerl-nak. A nokedli vagy másképp galuska megnevezés nálunk egyébként honosított, de amúgy germán és szlovák eredetû szavak. Maga a nevezett tésztaféleség, viszont akárhogy nevezzük és akárhogy fáj bezony germán eredtû dolog.

Zabálják is rendesen, ha kell, ha nem, agyba-fôbe, még a rántotthúshoz is, persze leöntve több liter szósszal. Zabálják, zöldséghez, húshoz, levesbe, májasan levesbetétnek. Urambocsá én még spätzlés salátát is láttam.

Jajj, közben a bemutatkozásom nem fejeztem be, mert elkalandoztam a konyhában, de majd majd azt is :P

Csókacsalád : Joys

]]>
Fri, 23 Aug 2013 11:49:53 +0200 40598_61720
Bloggersegéd érkezett http://dojcsland.blogger.hu/2013/08/23/bloggerseged-erkezett Hellósziasztok!

Bekukk....

Elég sok naplót olvastam már, talán egy kicsivel többet is mint kellett volna, aztán biztosan csak a sok olvasás miatt nem jutott idöm arra,hogy én is írjak hasonlókat. Most viszont úgy döntöttem, ha már itt a lehetöség, hogy elkezdek idepötyögtetni Karolhoz.

Na, de hogyan is kerültem (meg most biztos gondoljátok, hogy minek???) én képbe, mármint a híres dojcslándblogger képébe és ezáltal már a tiétekbe is ?  
Most kitalálhatnék valami eszméletlen fantázidús, krimiféle avagy mesébeillö történetet, de én inkább maradok a valóságnál. Volt tehát egyszer régen, évekkel ezelött egy Deutsch nevezetü csetszoba, ahol elöszeretettel cseverésztek némethonba szakadt hazánkfiai.Bár inkább hazánk lányai trécseltek, mert a hazafiak ritkán jutottak ám itt (is) szóhoz.Moderátorkodtam a csetben, amit mi csak dojcsnak neveztünk. Egy szép estén egyszer csak petoppant szobába egy "Extramagas csaj" nevezetü hölgyike. Mondjuk valljuk be, ö is pont annyira hölgyike mint én: semennyire. Annál inkább egy nagypofájú, jó kedélyü lüke tyúk, kifinomult öniróniával, sajátos homorérzékkel. Egy szónak is száz a vége, "emberemre" találtam. Marha jókat röhögcséltünk, pletykálgattunk. Aztán úgy hozta a sors, hogy egy szünidöben össze is futottunk, mert munkát keresett Németországbanén meg azt hittem találtam neki, de aztán önhibámon kívül mégsem. Szimplán arról volt szó, hogy önagyságának ez nem jött be :P Hazament, néha még írogattunk, aztán kevesebbet és ahogy lenni szokott aztán már semennyit.Teltek-múltak az évek...

Egyszer csak egy fészbúkos csoport tagja lettem, ahol mit látnak szemeim :     Karolunk irogatott. Rám is írt azonnyomban. Itt lakik egy ugrásra, azóta sokszor találkozunk, párhuzamosan oktatunk magyaroknak németet. (Majd írok ám nyelvleckéket is, de még milyeneket :P )Akadnak mindennapos és nem mindennapi gondjaink. Megbeszéljük és kibeszéljük a mi kis Fricceinket, folytatjuk ahol abbahagytuk :)

Ma este így egy jópofa Schinkennudel és egy pár Vaniliás csiga és egy közösen elpöfékelt fél doboz bagó mellett kitalálta, hogy írjak az ö blogjára. Nekem meg több sem kellett, hát írok...
Még mielött azonban elkezdeném naplós pályafutásom, írnék ide egy, (megígérem) nem túl hosszú bemutatkozást. Márcsak abból az okból is kifolyólag mert ugyebár ez itt publikius. Na most..hamár olvasgatjátok szerény személyem szürke napjairól szóló irományaimat, talán nem is lenne butaság tudni, hogy ki is ez a Joys.Nem fogom ott kezdeni hogy megszülettem, az azért tényleg végeláthatatlan lenne.

Elég lesz ha körülbelül 25 évvel visszapörgetem az idö kerekét:
1987 nyara volt mikor általános iskolai tanulmányainkat befejezve elballagtunk. Mivel kitûnõ tanuló sosem voltam, nagyon örültem azt gondolva, hogy felvettek a Rudas László közgáz szakközépbe. Ez az örömöm akkor foszlott szerte-szét, amikor fent nevezett iskolától kaptam egy levelet Augusztustájban, amiben közölték velem, hogy sajnálatukra elszámították magukat és helyhiány miatt, mégsem tudnak engem oktatni.Foghattam a fejem!! A közelgõ Szeptember biztos tudatában. Személyesen vittem a jelentkezési lapom a másodiknak megjelölt Szász Ferenc kereskedelmi szakmunkás képzõ iskolába, ahol szerencsémre nem utasítottak el.Gyakorlatra egy Váci utcai üzletbe jártam, ez akkor volt mikor még voltak Szivárvány Áruházak. Új iskolámban sok új barátra lelhettem. Egyiket-másikat mai napig barátomként tisztelhetek.Suli mellett természetesen ment az edzés.Mert ugyebár eveztem a Csepel-ben. Próbálkoztam egyébként kung-fuval is. Az evezésben elég jó eredményeket szerezve, kung-fuban inkább kék-zöld foltokat.Ez lehetett az oka annak, hogy utóbbi sportágat hamar feladtam. Na! Hozzá kell még tenni, hogy nem csupán a suli de a buli is jelentõs részét alkotta akkori életemnek. Újdonsült barátnökkel, haverokkal dizsiröl-dizsire, házibuliról-házibulira jártunk.Ebben az idõszakomban történt velem egy-két,hát.., hogy is mondjam...nem egészen szalonképes dolog is. Nagy szerelmem volt egy Andy alias András nevû srác, akinek sajnos az Istennek nem jut eszembe a vezetékneve, pedig néha eszembe jut, ugyanis olyan dolgot kapott tõlem, amit másodjára már senki más nem kaphatott.A korombeli hímnemû egyének jöttek-mentek, több-kevesebb idõt eltöltve szerény személyem társaságában.Az iskolát nem fejeztem már be, ugyanis egy szép napon ´89 januárja táján Édesanyám azzal a nem mindennapi ötlettel állt elõ, hogy mi most disszidálni fogunk.Nem igazán értettem.Sem, a kijelentést sem a következményeit. Ami azonban nem kerülhette el a figyelmemet az volt, hogy egyre sûrûbben láttam családom idõsebb tagjait, fejüket összedugva sugdolózni, ha felbukkantam a látóhatáron elhallgatni. Azt is észre kellett vennem, hogy Jóanyám gyûjtögetõ életmódot kezdett folytatni. Kezdte ugyanis eladogatni értékesebb tárgyait és az azok árán, a feketén megvett valutát gyûjtögetni.Ausztráliából megérkezett keresztapa-nagybátyám, akit mi gyerekek kedvesen Bátyó de Perth-nek hívunk, igaz csak a háta mögött. Elmesélte milyen szép is az élet arra, õ felé. 
No, innentõl kezdve az anyunak sem kellett több! Nem volt maradása. Bátyó de Perth terve az volt, hogy kimegyünk együtt Németországba, ott kérelmezzük az asyl-t avagy magyarul a menekültjogot. Menekültek leszünk.Ez nem tetszett.Nem akartam. Nem kérdeztek.Anyukám büntetett elõéletû lévén nem kapott útlevelet.Szó-szoros értelemben szöktünk. Egy bérelt Skodával amit Bátyó de Perth vezetett. Ausztrál útlevele birtokában, a kutyát nem érdekelte merre megy. Az anyósülésen Gyuri öcsém, a hátsón Norbi öcsém és jómagam, az ülések közt keresztben, pléddel letakarva, lábainkat rajta nyugtatva anyukám feküdt.
Egy-két mosoly, egy-két bankjegy a határon és meg is érkeztünk. A terv eddigi részét teljesítettük, kérelmeztük az asylt. Bátyó de Perth visszament Ausztráliába, megígérve, hogy intézkedik továbbjutásunk érdekében. Ennek reményében teltek a hónapok a különbözõ menekült táborokban. Még az év közepe felé kaptunk lakást a német állam jóvoltából. Németül nem tudtam, nem is akartam megtanulni. Meg ismerkedtem az új lakásunk közelében lakó, segítõkész fiatalemberrel, akivel viszont nyelvtudásom hiányában nehézkes volt a kommunikáció. Kézzel-lábbal "beszélgettünk", kártyáztunk, sétálgattunk, várost néztünk, táncoltunk, megfogtuk egymás kezét. Kezdetét vette egy szerelem. Anyu ez idáig nem szólt bele ügyes-bajos fiú-ügyeimbe de ettõl a pillanattól kezdve óvva intett a szerelmem tárgyát képezõ fiatalembertõl.Nem csupán, azért mert 16 éves voltam ö meg 24, hanem mert iraki származású arab is ráadásul az illetõ.Kultúra ellentét, felfogáskérdés, származási külömbségek, korkülömbség sorolhatnám még érveit.
Nem tudott meggyõzni az anyu.
Bátyó de Perth nem intézkedett.Nem érdekelt. Neki estem, fél év leforgása alatt megtanultam németül. Letettem egy vizsgát, ami olyan mintha elvégeztem volna a német általános iskolát. Felvettek egy kereskedelmi suliba. 
Ha tetszett folyt. köv.... ha nem akkoris, mert nekem most épp tetszik, hogy kontárkodhatok más blogjában :P


Csókacsalád: Joys the real alias Mousa Tünde

]]>
Fri, 23 Aug 2013 00:44:18 +0200 40598_61719