A maghasadás révén atomenergia termelhető, vagy nukleáris fegyverekben robbantás céljára is felhasználható.  Na ez nálunk bejátszik...mikor kiadjuk az utolsó dühkitörések alkalmával a sérelmeinket, és habár ettől a Föld nem pusztul el, de valaki lelkivilágát ideiglenesen vagy végérvényesen mégis tönkre tehetjük vele.

A magfúzió esetében ez nem történhet meg; mert ez olyan magreakció, ami során két kisebb atommag egyesül egy nagyobbat eredményezve.  Ez van, mikor megtalálod az igazit. Talán épp ezért szokás mondani, hogy megtaláltuk a másik felünket...mert eleinte kis atomok vagyunk, majd a fúziónk után egy kemény magot hozunk létre, amitől mindenki happy. :) (fúú ez elég nyálas...bocsi)
Ez a folyamat lehet exoterm vagy endoterm, a kiinduló magok atomtömegétől függően. Ha a fúzióban résztvevő elemek könnyebbek a vasnál, akkor a folyamat energiafölszabadulással jár, ellenkező esetben energiát kell befektetni.
Tehát lehetünk egyformák és különbözőek is a párunkkal...van, hogy csak megkönnyítjük egymás életét...de az is lehet, hogy jól meg kell dolgoznunk egymásért... de hogy a francba ne érné meg, ha olyanok lehetünk mint a csillagok? :) (vagy a hidrogénbomba :D)

Az itteni barátnőimmel is kidumáljuk természetesen a maghasadós és magfúziós folyamatok vagy értsd. a pasikat. /Itt a fiúknak nem ér felháborodni...tudjuk, hogy ti is legalább ennyire pletykásak vagytok./
Na most a dolog lényege, hogy nem tudom számít-e hogy az egyik atom arab vagy német vagy magyar származású, vagy egyke vagy hét testvére van..de ez a maghasadás kontra magfúzió elég nehéz kenyér mindenképp.

Itt jön végre az aktualitása a dolognak! :) Bevallom, hogy itt kint talán nem vagyok olyan húdenagy pörgésben, mint magyarországi viszonylatban voltam -már ami az ismerkedést illeti-, de azt látom, hogy itt másképp is működik ez a dolog. Az emberek közvetlenek és barátságosak a hétköznapokban. Már ami azt illeti, hogy intézed a napi dolgokat, és ott össze akadsz emberkékkel pl. a boltban, a benzinkúton, a melóhelyen, az orvosnál. Simán leállnak veled cseverészni idegenek, meg rád köszönnek széles mosollyal az arcukon csak úgy. Közben persze fene tudja mit gondolnak; mert a németekre azért jellemző ez a "vejedre ütök-szerű" bizalmi körös dolog. Szóval engednek...engednek...addig a vonalig, amit meghúznak maguk körül. Lehet elhívnak sörözni, meg jókat röhögtök a munkahelyi dolgokon, de azért sűrűn kell hátra nézegetni, mert ők azért szeretnek hátulról támadni...és rendesen meg kell becsülni, ha a valóban privát életükbe beengednek (ez nagyjából az idősebb korosztálynál ott kezdődik, hogy meghív magához). A csehekről hallottam még, és tapasztaltam is, hogy nem egy barátságos népség úgy alapvetően, aminél a németek fényéveknél jobbak, de náluk meg azért befigyel ez a látszat jófejség, amit beléjük neveltek. Udvariasak meg vigyorognak, de fene tudja utána meg éppen ugye melyik népet akarják kiírtani vagy épp rabigába hajtani. :D

A német pasik kicsit önzőbbnek tűnnek, mint a mieink. Persze tudnak ők is nagyon segítőkészek és gavallérok lenni (kicserélik a defektes kerekemet kérés nélkül), de azért valahol ez mégis érződik rajtuk.  Itt nem olyan húde nagy divat, hogy egy szórakozóhelyen meghívják a csajokat egy italra, mint otthon. Arab, albán származású pasik jönnek a mézes madzagos trükkökkel...próbálják elkábítani a nőket...utána meg kussolhatsz a 3. feleség mellett a sarokban; a törökök meg a történelmi múltjuknak megfelelően próbálják lerohanni az embert. A többieket nem tudom. Nyilván nem lehet sémát húzni mindenkire...nem is akarok senkit egy kalap alá venni, de ezek az eddigi megfigyelések. Kevésbé vehemensek azért a germánok, mint az olaszok, spanyolok, vagy akár mi magyarok. Mi azért általánosságban azt mondhatjuk, hogy hozzájuk viszonyítva kevésbé vagyunk diplomatikusak az érzelem kifejezése terén.

A csajok? Jó kérdés. Nem csajozok. A német nőnemű ismerősökről azt mondhatom, hogy elég függetlenek. Kevésbé rendelik alá magukat a pasiknak, mint mondjuk más nációkból a nők. Egyre inkább előtérbe helyezik magukat. Lehet ezért is szeretik az itteni pasik a külföldi lánykákat. Az egyik itteni haverom panaszkodott, hogy a német csajok túlságosan is magukkal vannak elfoglalva. Aztán fene se tudja..lehet, hogy ő is csak egy tipikus Németországban nevelkedett hím, aki megszokta, hogy körbe kell ugrálni. :)

Az internet itt sem működik másképp...itt is minden Isten barma leül a gép elé, hogy másokat fárasszon (mint én titeket)...és pont ezért is van sok német ismerősöm, aki ódzkodik a facebooktól is; aminek eredményeképp nem teljes családnévvel, hanem rövidítésekkel, vagy kreált nevekkel vannak fent, vagy épp nincsenek semmilyen közösségi oldalon.

Szóval összességében tudom, hogy nem mondtam túl sok újat és érdekeset; de végmegállapításként azt mondom, hogy ha a bizalmukba férkőzni nem is egyszerű...(nem is baj, hogy nem az), ha valaki beenged a maga világába, akkor megbecsül az tuti.
Ami pedig nagyon fontos...az a közös nyelv...és itt nem csak a beszélt nyelvre gondolok, hanem azokra a dolgokra, amikhez sokszor szavakra sincs szükség. :)

Akkor hogyan is tanuljunk?
Erre volt a házépítős példám ugye:
Ház: Alap->falak->tető->festés
Német: alap nyelvtan + alapszókincs-> kicsit bonyolultabb nyelvtani szerkezetek -> még több szó

A nagy kérdés: felnőttként egyedül, tanfolyamon (csoporttal), magántanárnál?
Mind a háromból kivettem a részem a közel és/vagy távoli múltban is, szóval úgy gondolom, hogy erről érdemben tudok nyilatkozni.

Egyedül:
Előnye:
- a tempódat te határozod meg; kötetlen időtől és helytől (természetesen nem arra gondolok, hogy alvás és munka közben is tudsz tanulni, hanem, hogy pl. a szótárral akár a slozira is bevonulhatsz...vagy miközben kavargatod a paprikás krumplit is tudsz memorizálni néhány szót);
- nincs költsége (maximum a tankönyvre, fénymásolásra..ilyesmire)
Hátránya:
- ha nincs kitűzött határidő, mint pl. egy nyelvizsgafelkészülésnél, akkor az ember (mint én) hajlamos lehet elhalogatni a dolgot (jó lesz majd lefekvés előtt, vagy inkább holnap délután mosás közben, vagy inkább a hétvégén mert most fáradt is vagyok..stb. kifogáshalom);
- nincs kit megkérdezni, ha nem értünk valamit
- ha valamit rosszul tanulunk meg, és nincs aki kijavítson minket, az úgy rögzül...és ember legyen a talpán, aki azt utána száműzi a szürkeállományból és a helytelen dolgokat felülírja a megfelelőre

Tanfolyam:
Előnye:
- nem egyedül szenvedsz
- megoszthatod kérdéseidet a többiekkel, van aki megválaszolja azon kérdéseket, amikre magadtól talán sosem jönnél rá
- általában képzett oktató tartja a kurzusokat (ez mondjuk semmit nem jelent, mert egy két istenbarma is be kerül oda, akinek nem ott lenne a helye)
- interaktív
- rendszeres
Hátránya:
- általában bazi sokba kerül
- nem sok idő jut rád egyénileg, ezért a házi feladatban elkövetett hibáid például soha nem kerülnek felszínre ( ha nincs rendesen átnézve), ami szívás, mert így szarul tanulod meg azt amit kellene...és ez valamilyen szinten ablakon kidobott pénz
- tök mindegy, hogy te érted vagy nem érted, mennél már tovább vagy nem...a csoport tempóját kell követned, ami általában tetves lassú, mert a tanfolyamot indító cég/iskola érdeke az, hogy minél kevesebb anyagot tömjenek a buksi fejedbe...és ezért újabb tanfolyamokra iratkozz be jó pénzért...és tömd a zsebüket
- kötött idejű, tehát ha van dolgod, ha nincs...megy az óra...kifizetted, közben meg önhibádon kívül lehet nem is tudsz menni...akkor meg lemaradsz...és megint csak dobálod ki a forintokat/eurokat az ablakon

Magántanár:
Én kérek elnézést, hogy nem maradok pártatlan, de ennek a verziónak vagyok a leginkább híve (lehet mondani, hogy minden szentnek maga felé nyúlik a keze...hát nekem is...ez van).
Előnye:
- rugalmasabb időbeosztás mint a csoportos tanulásnál (egyértelmű, hisz itt már csak két embernek kell alkalmazkodnia egymáshoz nem pedig 10-15-nek)
-  abban a tempóban haladtok, ami neked jó
- kitérhettek olyan dolgokra, ami nincs a tantervben mint egy tanfolyamnál
- a szókincsedet a mindennapi életedhez igazíthatjátok, nem pedig csak a tankönyvhöz
- egy jó nyelvtanár figyel rád, és próbál minden olyan eszközt, módszert bevetni, amivel megkönnyíti a dolgod
- nem kell feszélyezned amiatt magad, hogy esetleg butaságot mondasz/kérdezel mások előtt
- kérdezhetsz és kapod is a választ, oda figyelnek arra, hogy az esetleges hibáid ki legyenek javítva
Hátránya:
- az ugye nyilvánvaló, hogy mindennek ára van, ergo annak is, hogy valaki téged tanít, tehát pénzigényes (hacsak ugye nem egy nagyon jó barátodról, rokonodról van szó, ahol ez ugye nem téma)
- itt bizony készülni kell az órákra, nem ér lazsálni, mert itt azonnal kibukik a dolog (tanfolyamon talán kevésbé, mert csak 1-2x kell megúszni, hogy felszólítsanak)

Honnan tanuljunk?
"Az mindig jó, ha rádiót vagy tv-t is hallgatunk/nézünk mellé, hiszen ettől fejlődik a hallás utáni értésünk. Megszokjuk a gyors beszédet, aminek segítségével később nem leszünk megszeppenve akkor sem, ha élő szóban valaki hadar esetleg, ill. így könnyebben kivehetők a szavak is. A kiejtésben is nagy szerepe van. VISZONT nem ajánlom teljesen kezdőknek, mert lehet kedvüket szegné, hogy semmit sem értenek belőle. Ilyenkor inkább azt mondom, hogy kezdjék mondjuk ismerős filmekkel/sorozatokkal és nézzék felirattal. Az talán többet segít kezdetben." - ha már mindenképp bele akarnak csapni a lecsóba.

Az ilyen "kis német nyelvtan", meg "nyelvtani összefoglaló" könyveket ajánlom is meg nem is. Hasznosnak tartom, hogy összeszedetten legyenek meg a fontosabb táblázatok, meg  nyelvtani szabályok; de ebből senki sem fog megérteni semmit (kezdőként)...vagy ha igen is...lehet hogy felfogja, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy alkalmazni is helyesen tudja majd a gyakorlatban. A könyv amit viszont erősen ajánlok az a Dr. Babári Ernő és Ernőné tollából számazó Deutschexpress. Ehhez is javaslok segítséget, de azt gondolom, hogy talán ez a leginkább közérthető és jó felépítésű könyv a piacon (amit ismerek).

Ui.: egyébiránt itt és most leszögezném, hogy nem vagyok pedagógus! Csak pillanatnyilag is tanuló és tanító egyén. :)

Hogy mit is akartam ebből az egészből kihozni? Azt, hogy a legtöbb esetben mindannyiunkban több rejlik, mint amit kihozunk magunkból...és ha azt érezzük, hogy megrekedtünk, akkor talán csak bennünk rejtőzik a megoldás. Ahol kérdés van, ott válasz is kell, hogy legyen. Szóval, ha nem találsz melót, mert mindenhonnan elküldenek, amiért nem beszélsz németül; akkor nem olyan munkát kell keresni 1 a millióból jelleggel, hogy ne kelljen németül beszélned, hanem neked kell elkezdened tanulni, hogy ne az egyet keresgéld, ahol van esély, hanem hogy a maradék 999.999állásajánlatnál legyen több Chance-od (esély).
A legfontosabb azonban minden esetben, hogy SOHA NE ADD FEL!!!